§Two§

Sziasztok !! Meg érkezett a második rész is! Remélem tetszeni fog. Igyekszem a legjobbat kihozni magamból. Ha tetszik komizzatok vagy iratkozzatok fel !! Jó olvasást!

Harry S.

A rémes éjszaka után félve mentem ki a pánik szobából.

Tudom nem ilyen félősnek képzeltetek el, de szerintem ti sem lennétek bátrak mikor ilyen hangokat hallanátok.

A lakásba besüt a nap így világos van. Szerencsére.

Egyáltalán nem mondom magam szerencsésnek, mert nem is vagyok az.

Gyakorlatilag ez olyan mint az......az Éhezők viadala.

Jó mondjuk itt nem az ételért harcolsz hanem az életedért ami kicsit fontosabb mint a kaja.
Óvatosan kileskelődtem az ablakon.
Minden üres, és kihalt. Sóhajtottam.
Úgy döntöttem ideje kimenni, kicsit körül kellene néznem, felmérnem a terepet, hogy mik az esélyeim.
Magamhoz vettem a fegyverem, majd mikor felvettem cipőim és kinyitottam a zárakat, kiléptem a házból.
Az idő ködös, ami nem túl jó jel ilyen esetben.
Gyors léptekkel mentem autómhoz, majd beszálltam és elindultam.
Az egész város kihalt. Kitört ablakú sötét épületek mindenhol, néhol egy egy zacskó száll a szél miatt.
Lefordultam jobbra egy másik utcába, miközben alaposan körülnéztem, hátha találok még túlélőt.
Kutyák ugatásainak hangja ütötte meg fülem, ami hamar el is halt egy nyüszítés kiséretében, így azt a részt elkerültem.
A boltokba is bementem újabb eséllyel, de mindig csalódottan jöttem ki.
Utolsó remény keretében egy plázába mentem, ami elég világos volt ahhoz hogy azok a valamik elkerüljék. 
***
A pláza utolsó boltja előtt állok, valami miatt viszont nem merek bemenni. Megfontolt tettekkel előttem tartott fegyverrel löktem be az üveg ajtót. Egy pékség leszakadt polcokkal és össze karistolt pulttal. A termékek szanaszét a földön.
Közelebb mentem a pulthoz.
Már előtte álltam mikor a pult mögül egy...talán lány támadott meg.
A földön kötöttünk ki. Én alul ő pedig fölül amint egyik kezével lefogta azt a kezemet amiben a fegyverem volt, a másikkal pedig egy erősebb fegyvert tartott a fejemhez.
Levegőt szaporán vette, nyilván ő is a félelemtől.

Szemeimet vizslatta, amit én is tettem. 
Alig akarom elhinni. Pedig már kezdtem elhinni, hogy én vagyok az egyedüli aki itt ragadt, de ezek szerint nem.
-Le..-nyeltem egyet-Leszállnál rólam?-nyögtem ki nagy nehezen. 
Összeszűkitett szemekkel mért végig, mindent alaposan megnézve. Lassan felemelkedett, de fegyverét még mindig rám szegezte.
Miután felálltam, kicsit lejjebb engedte.
-Egyébként-szólaltam meg, mire újra fejemre célzott.-Harry vagyok-mondtam el a nevem.
-Bess-válaszolta tömören. Bólintottam.
-Igazán letehetnéd azt a fegyvert-tanácsoltam. Nem tetszik hogy a fejemre céloz, ha megijed akkor meghúzza a ravaszt és meghalok mert fejbe lő.
-Talán-döntötte oldalra a fejét. Zajok keletkeztek kintről, így mindketten abba az irányba kaptuk fejünket meg fegyverünket.
-Nyomás-biccentett a fejével a pult mögötti részhez. Sietve beugrottunk a pult mögé. Bess az ujját a szája elé tartotta, ezzel csendre intve engem.
A hang egyre jobban erősödött, bennem pedig az ismerős érzés újra jelentkezett.
Percek múlva betört az üvegajtó.
Bess-re néztem, aki sziklaszílárd arccal ült és csendesen várt. Csodáltam, hogy ilyen helyzetben nem borult ki, aztán egy egyszerű mozdulattal kidobott valamit, ami másodpercekkel később robbant.
Kezemmel fejemet védtem a ránk eső darabok miatt.
Aztán újra csend lett.
Megkönnyebbült sóhaj szaladt ki számon, mire rögtön rám szegezte tekintetét.
-Szerintem ne-mondta tanácsként.
Ránéztem az órámra és igen csak elment az idő. Rohannom kell ha még idő előtt haza akarok érni.
-Mennem kell-közöltem, majd felálltam.
-Megőrültél?!
Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.
-Ezek megölnek-mintha aggódna értem.
-A házam biztonságos. Sok biztonsági zár van rajta.
-Nem ér semmit.-legyintett idegesen-Idő kérdése és bejutnak. Nekik semmi nem áll útjukba!
-Nem hinném-ellenkeztem rögtön, bár egy részem elhitte amit mondott, sőt igazat is adott neki, viszont a másik részem kételkedett benne.-Gyere velem!-ajánlottam fel.
-Rossz ötlet lenne-tiltakozott.-Az életemet kockáztatnám.
-Mert itt nem-mondtam szarkasztikusan, ami hatott. Gondolkodni kezdett.
-Valóban. Rendben van. Veled megyek.
Az órám csipogni kezdett.
-Nagyon kell sietnünk. Gyerünk!-indultam el futó lépésben. Szinte sprinteltünk.
Épp, hogy beértünk a házba és bezártam mindent már jöttek a hangok, visítások.
A hideg futkos a hátamon.....

§ One §

Sziasztok! Megint ötletet kaptam ezért egy új blogot nyitottam! Egy újabb Harry Styles-os blogot amiben szinte mindig Harry szemszöge lesz, röviden ő lesz a főszereplő. Próbálom majd izgalmasra irni minden részt.
Tessék itt az első rész! Jó olvasást! Ha tetszik akkor hagyjatok valami nyomot magatok után!!!!!! Puszii

Harry S.

Senki sem akar olyan életet, ahol szenvedés és halál van.

Senki sem akar egy olyan városban élni, ahol fényes nappal a szemünk láttára ölnek meg egy embert, vagy akár az egyik közeli rokonát, illetve családtagját. 

NewYork déli része teljesen le van zárva, mert a börtönből az összes közveszélyes bűnöző és gyilkos kiszabadult.
Sajnos nem mindenkinek sikerült elmenekülnie innen.
Többek között nekem sem.
Harry Styles vagyok, 20 éves múltam.
Az életemért küzdök nap mint nap.
A házamon 13 féle biztonsági zár van, így nem tudnak bejutni.
Fegyvert hordok magamnál ,de nem használom csak vészhelyzet esetén.
Éjszaka soha nem teszem ki a lábam, mert olyankor járkálnak egyedül meg csoportokban.
Akiknek ugye nem sikerült elmenekülni, rettegésben élnek, de már az is lehet, hogy halottak.....Ki tudja.
Az utcán ordibálások, kétségbeesett áldozatok sikítását és fegyverek hangját lehet hallani.
Náluk nem számít az, hogy gyerek, felnőtt vagy idős. 
Hideg vérrel megölik őket.
Semmit nem tudunk ellene tenni.
Ha beleavatkozunk, mi is meghalunk.
4 fajta halál létezik:
-amikor holtan összeesel szívroham miatt. Ez a hirtelen halál.
-amikor szenvedésben, legyen az kínzás vagy betegség. Az a lassú halál.
-amikor lelőnek. Az a gyors halál.
-és amikor álmodban halsz meg. Az a természetes halál.
Igazából a természetes halál a legjobb, mert nem érezzük, nem szenvedünk, csak egyszerűen....meghalunk.
Tudom ez most morbidul hangzott, de sajnos ez az igazság és az igazság fáj.
A menekülési kísérlet napjának szörnyű emlékei még mindig kísért. 
Lehunyom a szemeim és akkor....akkor bevillannak....

,,Harry! Harry!-kiáltotta Gemma, miközben a kezemet rángatja.
Sír. A szemei kétségbeesést és félelmet sugároznak.
-Harry gyere már!-zokog.-Megfognak ölni! Hát nem érted?!
Tudtam mi a dolgom. Tudtam, hogy megkell védenem a nővéremet.
Ő nem ilyen életet érdemel.
Neki nem szabad ilyen életet élni.
-Gemma-fogtam meg a vállát-Gemma figyelj!
A levegőt kapkodta, könnyei patakokban folytak, kezei remegtek a félelemtől.
-El kell menned!-hevesen rázni kezdte a fejét, közben egyre szorosabban fogta kezemet.-De, de! El kell menned erről a helyről! Neked nem ilyen életet kell élned!
Egy tömeg ijedt emberrel álltunk a keleti határnál, ahol katonák mentették a többieket. Túl sokan vagyunk!
-Figyelj rám!-fogtam két kezembe Gemma arcát, hogy szemembe nézzen.
-Velem kell jönnöd!
-Hova?
-Csak gyere!-a kezénél fogva húzni kezdtem magam után.
Egy sikátorba vittem.
A szemem megtelt könnyel, majd lassan lefolytak az arcomon.
Szorosan átöleltem.-Annyira sajnálom-suttogtam.
A nadrágomhoz nyúltam, ahonnan kihúztam a fegyverem. 
Egyre jobban sírtam.
A hasához nyomtam a fegyvernek a csövét.
Elakadt a lélegzete.
Párpercig hezitáltam, majd meghúztam a ravaszt....."

Kinyitom a szemem. Az órám folyamatosan csipog.
Itt az ideje annak, hogy lekapcsoljam az összes lámpát.
Miután megcsináltam, befeküdtem az ágyamba.
Páróra múlva kintről furcsa zajok jöttek.
Ezeket sikoltozások és fröccsenések követték.....
A félelem átjárta az egész testem. Remegni kezdtem.
Valamik kaparják az ablakokat és az ajtót, közben furcsa hangokat adnak ki magukból.
A levegőt egyre szaporábban vettem. A szívem a torkomban dobogott. Izzadok is.
A fegyveremet magamhoz  szorítottam.
-Mik ezek?-kérdeztem suttogva magamtól.
Visításuk egyre hangosabb lett, én pedig szó szerint sírni kezdtem, annyira bepánikoltam.
Azonnal kipattantam az ágyból és rohantam a pánik szobámba.
Bezártam magam után, aztán a szoba sarkába ültem, felhúztam térdeimet és azon imádkoztam, hogy nehogy bejussanak..........